- Éjszaka többször is arra ébred, hogy egész teste verejtékben úszik, átáztatta az egész ágyneműt?
- Napközben a legváratlanabb pillanatokban hol hidegrázás, hol forróságérzet önti el, tízpercenként nyitja és csukja az ablakot, függetlenül attól, hogy milyen szobahőmérsékleten tartózkodik?
- Apró bosszúságokon úgy felhúzza magát, hogy szét tudna robbanni?
- Családtagjaival a legkisebb konfliktushelyzethez is olyan szélsőséges, feszült indulattal viszonyul, mint soha korábban?
- Mérgelődik, a pokolra kíván mindent és mindenkit, nincs kedve semmihez, a felkeléshez sem?
- Úgy köszönt Önre a reggel, mintha egész éjszaka egy kőbányában csákányozott volna, vagy mint akin egy többmázsás úthenger haladt át?
- Fáradt és enervált, csak árnyéka korábbi önmagának?
A jeleket észlelve kezdetben nem igazán tudja, mi történik Önnel. Első rémületében talán arra gyanakszik, hogy valami halálos kór támadta meg, az rágja testét, lelkét. A tünetek alapján kutatja a pontos diagnózist, mígnem végre minden világossá válik: egyszerűen csak elérkezett a változókor, megkezdődött a klimax, közeledik a menopauza.
A sors különös fintora, hogy ez időben többnyire egybeesik a gyermekek felnőtté válásával, kirepülésével, amikor nincs már a korábbi mértékben szükségük az anyai segítségre.
Kemény kérdőjelek mutatkoznak a nőiséggel, a korábbi vonzerővel kapcsolatban.
Az élet egyik legnehezebb szakasza, sokak számára valódi krízishelyzet.
Gyakran kapuzárási pánikként címkézik az ebben a korban tett lépéseket, döntéseket, esetleges változtatásokat.
Rossz címkének tartom, nem hiszem, hogy feltétlenül pánikba kell esni. Azt sokkal inkább hiszem, hogy valóban egy új állomáshoz, a jelképeknél maradva egy újabb kapuhoz érkezett. Ahonnan érdemes visszatekinteni.
Végiggondolni azt, hogy korábbi álmai közül melyeket tudott megvalósítani, illetve melyek azok, amik még megvalósításra érdemesek. Mostanra jellemzően túljutott a kisgyermekek neveléséből adódó mindennapi teendőkön, megteremtett egyfajta stabilitást az életében, anyagi és szakmai egzisztenciát épített.
A korábbi kötöttségek és tennivalók megváltoztak, ami átmenetileg egyfajta üresség-érzetet is okozhat.
Pedig most adódik igazán idő és alkalom arra, hogy önmagával foglalkozzon.
Hogy a régi és beteljesített célok helyére újakat keressen, mely ismét irányvonalat és egyben lendületet adhat a továbblépéshez.
Nem mindenkinek sikerül túljutnia egyedül ezen a válságos időszakon. Számukra nyújthat segítséget a pszichológus, a maga eszköztárával, megmutatva a lehetőségeket, átformálva a negatív irányba forduló látásmódot.