A fiatal párok túlnyomó része a fészekrakás és egzisztenciateremtés időszakában súlyos és hosszútávra mutató döntések meghozatalára kényszerül.
- Közös lakást béreljünk, vagy ne dobáljunk ki pénzt az ablakon, inkább vásároljunk egy sajátot?
- Kisebb lakást vegyünk, ami egyelőre megfelel kettőnk igényeinek, vagy ha már úgyis eladjuk pár évtizedre egy banknak magunkat, vegyünk akkorát, amiben a tervezett egy-kettő-három-négy gyerekkel is kényelmesen elférünk?
- Lakást vegyünk valahol belterületen, vagy házat, kicsit távolabb, de jó környezetben, távol a világ zajától?
- Mekkora indulótőkét tudunk összeszedni, és mennyi hitelt merjünk bevállalni?
- A jövedelmünk hány százaléka mehet el törlesztőrészletekre?
- Milyen nagyobb beruházásokat tervezünk még a közeljövőben?
- Hogyan fogunk tudni gazdálkodni a pénzünkkel?
- Ki kezeli a családi kasszát?
- Milyen igények, szükségletek élveznek prioritást?
Csupa anyagi kérdés, egy elanyagiasodott világban. Mindez egy pszichológus honlapján. Egy olyan pszichológustól, aki mélységesen hiszi, hogy a boldogság az anyagi javaktól távol gyökeredzik.
Mégis utópia lenne azt gondolni, hogy ezek a kérdések nem mételyezhetik meg két ember kapcsolatát. Hogy a szegénység és a nélkülözés nem tud belerombolni a személyiségbe. Elég csak Maslow szükségleti piramisára gondolnunk.