Az önismeret, a pozitív énkép, a megfelelő mértékű önbizalom szinte elengedhetetlenül szükséges önmagunk kiteljesítéséhez. Ahhoz, hogy magabiztosan álljunk a magunk lábán, hogy eligazodjunk az élet és a kapcsolatok kanyargós útvesztőiben, hogy ne vesszünk el a megpróbáltatásokat jelentő helyzetekben sem. Tudnunk kell, milyenek vagyunk valójában, mit érünk, mire vagyunk képesek. És természetesen ismernünk kell gyengeségeinket – amelyek mindenkinek vannak -, be kell mérnünk, hol vannak a határaink, korlátaink. Vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk a saját boldogságunk, megelégedettségünk érdekében.
Gondoljunk csak az ősi indiai fohászra: „Kérlek, Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót! Adj türelmet, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant! És adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a kettőt egymástól!”
Születésünktől kezdődően folyamatosan kialakul bennünk egy kép önmagunkról: külső megjelenésünkről, fizikai alkatunkról, belső tulajdonságainkról, képességeinkről, a bennünket jellemző személyiségjegyekről, személyiségvonásokról. Ezt nevezzük énképnek.
Az énkép kialakulásában döntő szerepet játszanak egyrészről a saját tapasztalatok, másrészről a külső környezet visszajelzései. Kezdetben a szülők, család, később, a szociális szféra tágulásával az iskola, tanárok, osztálytársak, barátok, munkatársak, azaz mindazok, akiknek véleménye fontos a számunkra. Ha folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy képesek vagyunk megvalósítani elképzeléseinket, és ha erre vonatkozóan a környezetünktől is folyamatos megerősítést, bátorítást kapunk, az önmagunkról alkotott kép pozitív lesz.
Ha nincs megerősítés, ha rendre kritikát kapunk, vagy éppen csak egyetlen embertől kapunk elmarasztalást, de az az egyetlen ember véleménye a legfontosabb a számunkra, azt fogjuk elhinni.
Az önértékelési nehézségek és az ezek talaján kibontakozó önbizalomhiány hátterében legtöbbször a negatív énkép áll.
Nehéz sikereket elérni akkor, amikor magunk sem hiszünk abban, hogy képesek vagyunk rá.
És nehéz elérni, hogy mások szeressenek, ha alapvetően mi nem becsüljük és nem szeretjük saját magunkat. Ha nem fogadjuk el külső és belső tulajdonságainkat, erényeinket és gyengéinket, ha örökké egy elérhetetlen álmot kergetve olyanok kívánunk lenni, amilyenek nem lehetünk,
Pozitív önértékelés, önbizalom, magabiztosság, a munkavégzés szabadsága – ezek azok a kulcsfogalmak, amelyek az önbecsüléssel rendelkező embereket jellemzik és eredményességüket megalapozzák.
Az önértékelési nehézségek leküzdésében tud segíteni a pszichológus. Segít meglátni és feltárni a személyiség mély rétegeit, az érzelmek, gondolatok és cselekedetek mozgatórugóit. Azokat a személyiségjegyeket és alkalmazott mintákat, torzult modellkövetéseket, amelyek adott esetben akadályát jelenthetik a kiteljesedésnek.